2015. augusztus 22., szombat

J. Lynn: Wait for you - Várok rád

Borító és fülszöveg: 
A 19 éves Avery Morgansten, annak a bizonyos 5 évvel korábbi rettenetes, egész életét megváltoztató Halloween bulinak az emlékei elől menekülve, beiratkozik az otthonától több ezer kilométerre levő főiskolára. Amire azonban soha nem számíthatott volna, hogy éppen az a fiú kezd érdeklődni iránta, aki egyetlen pillanat alatt összetörheti Avery, gondosan felépített jövőjét.
Vannak dolgok, amiket meg kell élni…
Cameron Hamilton 190 centi magas, szikrázóan kék szemű, szívdöglesztő srác, akinek csodálatos képessége van arra, hogy elérje, Avery megint olyasmikre vágyjon, amikről úgy gondolta, hogy régen kiölték belőle. Nagyon nem jó ötlet összejönni vele. Ugyanakkor lehetetlen semmibe venni a feszültséget, amely kettejük között támad, és amely felszínre hozza Avery lényének, addig nem tapasztalt oldalait.
Vannak dolgok, amiket nem fojthatunk magunkba…
Amikor azonban Avery váratlanul fenyegető e-maileket és telefonhívásokat kezd kapni, már kénytelen szembenézni a múltjával, amit szeretett volna rejtve tartani. Van ugyanis valaki, aki nem engedi, hogy elfelejtse azt a bizonyos éjszakát, amikor minden megváltozott. Vajon sikerül végül feldolgoznia magában, hogy felszínre kerül ez a rettenetes igazság? És Cam mellette áll majd, hogy támogassa?
És vannak dolgok, amikért megéri harcolni…
 



Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2015
Terjedelem: 496 oldal
Sorozat: Várok rád
Előzmény: -
Műfaj: romantikus, NA



Avery egy olyan lány, aki nem fél az élettől, de a figyelemtől annál inkább rosszul van. Régebbi rossz döntései, és tragikus sorsa miatt a fél országot átszelte, és elment egy kis főiskolára, hogy egy lélek se ismerhessen rá. Minden jól megy, beköltözik az albérletbe, összebarátkozik egy csoporttársával, időben elindul az órájára, de akkor minden kezd elromlani, ugyanis a dugó miatt rögtön az első csillagászat órájáról elkésik, de ha ez még nem lenne elég, közben egy irtó dögös srácba botlik, akinek hihetetlen kék szeme van, és bármilyen sablonos is, összefonódik a történetük. Ahogy alakul Avery ottani élete, rájön arra, hogy a múltat mégsem olyan egyszerű elengedni, főleg, ha a múlt sem akarja elereszteni.

Az elején voltak fenntartásaim, nem tudom mennyire tudjátok, de nekem Jennifer Armentrout sosem volt a kedvenc íróm, a Luxen-sorozat meglehetősen nagy ellenszenvet váltott ki belőlem, ahogy a kiegészítőkötet sem lett a szívem csücske. Röviden: nem vártam sokat a könyvtől. Ezzel szemben szuper volt. Igazán meglepett, de az elején sokat nevettem rajta, és a második harmadtól kezdve pedig a leírások is annyira passzoltak, hogy a mély érzelmek is teljesen átjöttek, annak ellenére, hogy hasonló tragédiában soha nem volt részem. Maximálisan elégedett voltam tehát a legtöbb dologgal. A szereplők sokszor szerethetők és aranyosak voltak, és az elvárt hatást hozzák ki az olvasóból. Cameron pontosan az a pasi, akire Averynek szüksége van, és ez fordítva is igaz. Nagyon jó páros voltak ők ketten, és külön piros pont azért, hogy a mellékszereplők is rendelkeztek történettel.

Vicces volt, szerettem, és várom a többi szereplő kötetét.

Mindenkinek ajánlom, aki egy jó kis történetre vágyik, ami kikapcsolja, de közben mégis érzelmeket kelt benne. Nagyon olvastatja magát, és a vége külön tetszett, hogy nem a boldogan-éltek-amíg-meg-nem epilógust kaptuk.

Kedvenc karakter: Cameron Hamilton
Legrosszabb karakter(ek): egyértelműen a Avery szülei
Legjobb a könyvben:
Legrosszabb a könyvben:
Borító: 5/4
Cím: 5/5
Az egész: 5/5*

A kedvenc idézeteim:


"Brittany könyökkel oldalba bökte Jacobot, majd halkabban folytatta: – Nem Cameron Hamilton volt az?

Leesett az állam. Ő volt!

Brittany diadalmasan megrántotta a vállát. – Te Cameron Hamiltonnal ütköztél!
Jacob már nem mosolyogott, inkább őszinte döbbenettel az arcán nézett rám.
– Most annyira kimondhatatlanul utállak! Odaadnám a bal herémet, ha én is összeütközhetnék Cameron Hamiltonnal!"

"– Figyu! Akarod tudni, mit jelent igazából a süti?
– Nem! Jézusom, dehogy!"

"– Szia! Te vagy… a teknőcös srác.
Egy pillanatig látszott rajta, hogy nem érti, mit akarok ezzel mondani.
– Teknőcös srác? Ja, igen! – felnevetett, és a szeme körül ezernyi ránc jelent meg. – Láttál Raffaellóval, ugye?
Bólintottam. És azt hiszem, hogy Señor Köcsögnek szólítottad magad.
Újabb hahotázás kíséretében csatlakozott hozzám a lépcsőn. "

"– Biztos vagy benne, hogy tudod használni ezt az izét? – kérdeztem, és meredten néztem a csillagászati távcsövet. Cam csodálkozó pillantást vetett rám a válla fölött.
– Miért? Te nem?
– Nem.
– Mit csináltál azon az előadáson, amikor Drage erről és a képalkotó eszközökről beszélt? Karba fontam a kezeimet.
– Arra mindenesetre emlékszem, hogy te a Kacsabirodalom szereplőit rajzolgattad.
Felnevetett, majd visszafordult a távcső felé, és állíthatni kezdett rajta mindenféle gombot, tekerentyűt, meg olyan dolgokat, amelyeknek a szerepéről gőzöm sem volt."

"– És hogyan lehet valakit őszintén és komolyan megismerni?
Brit a kezébe temette az arcát, és a fejét ingatta. – Basszus, Cam azért nem egy sorozatgyilkos!
– Azt tudtad, hogy Ted Bundyt is mindenki kedves, aranyos pasinak tartotta az elején? És mi lett belőle? Egy pszichopata gyilkos.
Jacob csak nézett rám a száját tátva. – Cam nem Ted Bundy!"

"– Ölelés – mondta, és a szemében a csillogás mintha erősödött volna. – Ha egyszer már összeölelkeztünk, és ezzel megpecsételtük az ígéretet, nem lehet többé visszavonni.
– Jézusom, ezt komolyan mondod?
– Halálosan."

2015. július 28., kedd

Kelly Oram - Szívzűrterápia strébereknek


Borító és fülszöveg: Avery gyakorlatilag születése óta szerelmes a legjobb barátjába. Aidennek ugyan fogalma sincs erről, a lány mégis vígan tervezgeti közös jövőjüket. Egész addig, amíg a srác közli, hogy baarátnője van… Mit lép erre a stréber Avery? Hát igazi kocka módjára a tudományba menekül: egy sor társadalmi kísérlettel akarja ­bebizonyítani, hogy az összetört szív csak akkor gyógyul be, ha az ember előbb túljut a gyász hét fázisán. Csakhogy a kivitelezéshez szüksége van egy független külső megfigyelőre — itt lép a képbe Aiden bátyja. A csöppet sem stréber Grayson olyan dolgokra veszi rá a gátlásos lányt, amiket korábban álmában sem mert volna megtenni. A suli alfahímje és a legnagyobb stréber egyre több időt tölt együtt — persze kizárólag a tudomány érdekében! —, és közben egy egészen új kísérlet veszi kezdetét…


Kiadó: Móra (LOL szekció)
Kiadás éve: 2014
Terjedelem: 232 oldal
Sorozat: -
Előzmény: -
Műfaj: YA

Annyi jó véleményt olvastam már erről a könyvről, bár ettől függetlenül is el akartam olvasni. Most végre jutott rá időm, hát vágjunk bele:

Avery Shaw nem más, mint egy 16 éves lány, aki születése óta ismeri, és szereti Aiden Kennedyt. Legjobb barátok, az édesanyjaik már a terhestornán is lehányták egymást, onnantól pedig elválaszthatatlanokká váltak. (Ez annyira eredeti ötlet volt, imádtam.)
Éppen készülnek a szilveszterre, mikor Aiden felrobbant egy óriási bombát, miszerint távolságot akar tartani Avery-től, és a saját életét élni. Ekkor Avery összeomlik. Nagyon. Fontos lenne ismertetni talán, hogy a lány pánikbeteg, hajlamos a depresszióra, és elég nehezen tud hazudni, Aiden mégis magára hagyja. (Pedig láthatóan szenved.)
Amikor a lányt elkezdi kutatni az anyja, zokogva befut az első ajtón, amit talál, egyenesen a fürdőszobába jut, ahol Aiden bátyja, Grayson éppen zuhanyzik. Mikor az anyukája felér az emeletre, pánikolva befut még Grayson mellé is, a kádba, akinek vállán, miután édesanyja elmegy, kisírja magát.
Innentől Grayson-ban valami ösztön felébred, mely miatt meg akarja védeni, és segíteni Averyt.

Véleményem szerint egyedi, és meglehetősen jó ötlettel indul a könyv. Az első 80 oldal maga volt a tökély, bár utána sem raktam le, de akkor már idegesített kicsit Avery szellemi vaksága.
Az írásmód kellemesen magával ragadott, a viccek pedig mindig jókor jöttek, és tényleg jók voltak, amit külön bírtam.

A karakterek át voltak gondolva, Avery különcségét pedig külön imádtam. A lány igazán egyedi lett, és jártas is volt bizonyos betegségekben, amelyek újabban kezdenek elhatalmasodni társadalmunkon. Külön piros pont azért, mert Avery nem csak egy stréber és félénk lány lett. A karakterek fejlődése a helyén volt, egyedül talán Grayson alakja lett számomra hiteltelen.
A mellékszereplők tipikus komolytalan tinik voltak, de ugyancsak produkáltak egyedi személyiségjegyeket. Azt gondolom, hogy ilyen egy jól megírt YA könyv.

És most a negatív oldal:
Avery betegségei kicsit kezdetlegesnek tűntek számomra. Egy igazi pánikbeteg nem így viselkedik. Sokkal rosszabb, és elviselhetetlenebb az élete annál, mint amit a könyv során a lány átél. Emiatt inkább csak szégyenlősnek tűnt számomra, mint betegnek. A depressziója pedig zavart, ugyanis senki nem akart rajta segíteni. Ha Grayson igazából az az alfahím lett volna, mint akinek beállították, szerintem képes lett volna elolvasni két oldalt erről a betegségről, és a lehetséges megoldásokról, de ő még mérges is lett Averyre, nem segítette.
Na igen, Grayson. Nagyon édesen volt megfogalmazva az egész része a könyvben, de nekem senki ne akarja beadni, hogy a valóságban is így viselkedik egy 18 éves sportoló. A kezdetekkor még igen, pontos az az elvárható viselkedés, de a hősszerelmes szerep kicsit el lett túlozva, emiatt hiteltelenné vált számomra.

Mindenkinek ajánlom, aki szeretne egy aranyos szerelmi történetet olvasni, vagy végre találni egy könyvet, ahol a fiú hamarabb szeret bele a lányba. Olvastatja magát a történet, és pár órára tökéletesen ki tud kapcsolni.


Kedvenc karakter: Pam, Chloe
Legrosszabb karakter: Aiden
Legjobb a könyvben: a fürdős jelenet
Legrosszabb a könyvben: a múzeumos jelenet
Borító: 5/3
Cím: 5/4
Az egész: 5/5

2015. július 27., hétfő

Darynda Jones: Első/Második sírhant


Borító és fülszöveg:  Charley Davidson nyomozónő már 5 évesen beszélt a halottakkal. Sőt, az is megesett, hogy a halottak kértek tőle egy-egy apró szívességet, mint például igazságszolgáltatást a gyilkosaiknak. Charley azonban nagy árat fizet a képességéért, álmában ugyanis egy titokzatos idegen akarja megkaparintani magának a testét.. 
Szexi és fordulatos, humoros és kemény, paranormális-romantikus detektívregény, J.R. Ward, a Megsebzett szerető sorozat írónőjének ajánlásával, Kresley Cole és Sherrilyn Kenyon rajongóinak.



Kiadó: Athenaeum
Kiadás éve: 2013
Terjedelem: 424 oldal

Sorozat: Charley Davidson
Előzmény: -
Műfaj: fantasy

  Borító és fülszöveg: 

Charley Davidson, a halál szexi angyala visszatér, hogy újabb fergeteges kalandjaival és sziporkázó poénjaival mindenkit levegyen a lábáról! Vajon sikerül megfejtenie a titokzatos körülmények között eltűnt Mimi rejtélyét? Beteljesedik forró szerelme a Sátán szívdöglesztő fiával? Na és mi történik a mennyország kapuját ostromló démonokkal? A tavalyi év legszellemesebb paranormális románcának második részét a humor és az érzékiség szerelmesei egyaránt imádni fogják! 


„Sziporkázóan humoros és forró” (Kresley Cole)


Kiadó: Athenaeum
Kiadás éve: 2014
Terjedelem: 424 oldal

Sorozat: Charley Davidson
Előzmény: Első sírhant
Műfaj: fantasy


Egy könyvet olvastam csak eközött a két mű között, tehát eléggé egybefolyt a cselekmény, jellemfejlődés, meg hasonlók, így a véleményemet is egyben írom meg. (Ezért jó kivárni a sorozat következő részeit, hi-hi.)
Először meglepődtem, mert tényleg azt hittem, hogy Anita Blake-szerű lesz, mindenki ahhoz hasonlította.
Szerintem köze nem volt a két dolognak egymáshoz, ezt külön kiemelném. Voltak hasonlóságok, amik az ilyen urban fantasy és krimi témájú könyvekben természetes sablonok, de engem nem nyertek meg. (A lány nagy melle lehet, hogy tényleg koppintás volt, de hát istenem..)
Elnézést, ha valakit megbántottam ezzel, de sokáig az Anita Blake sorozat volt a kedvencem, mindaddig, ameddig át nem ment Szürkébe a dolog, és kissé érzékenyen érint a téma, tudjátok, soha be nem gyógyuló seb, hogy a kedvenc női karakteremből egy rossz ribancot kreált Hamilton.

Vissza Charley-hoz: A történet és az ugyancsak förtelmesen megfogalmazott és béna fülszövegek elárulják, hogy a lány nem más, mint egy 27 éves magánnyomozó, aki mellékállásban még a Halál Angyala is és előszeretettel poénkodik közönséges dolgokkal. A kezdetek kezdete óta látja a halottakat, és már a születésénél is ott volt a szerelme. (Hát nem romantikus? Én a születésemkor lekakiltam a mérleget.) Előző este megverte egy féltékeny férj, és még alig tért magához, amikor halott ügyvédek szellemei kezdik el zaklatni, és el kell kutyagolnia a tett helyszínére.
Ahogy haladunk a cselekménnyel, a lány felderíti az ügyet, sőt a saját kis éjszakai látogatójának témájában is dűlőre jutnak. Reyes A. Farrow ugyanis csak azért a lány szerelmévé lett, mert 30 éjszakán át álmában közösültek. 

A második rész cselekménye is hasonlóan zajlik: megkapja a lány az ügyet, zsákutcába jutnak, aztán megoldják az egészet. Közben legalább nyolc alkalommal akarják megölni, és persze a saját apja is ráküldi az ellenségeit. A háttérben Charleyt emészti Reyes helyzete, és megint csak idegesítik egymást, alig töltenek együtt két órát, de ez már elég egy komoly kapcsolathoz.

Charley karaktere számomra egyszerre volt kedves, és ellenszenves. A lányt láthatóan egy "tökös" hősnőnek szerette volna eladni Darynda, és részben ez zavart az egészben. Annyira ki voltak hangsúlyozva ezek a tulajdonságai, hogy szinte komikus hatást keltettek bennem, Ahogy pedig a pénzhez viszonyult, attól kifejezetten a falra tudtam volna mászni. Ha a két könyv alatt húsz alkalommal nem poénkodott a pénzzel, akkor egyszer sem. Cookie-t is szinte rabszolgasorban tartotta a könyvek alatt, és mindent észrevettem, csak az egymás iránt érzett szeretetük mély nyomait nem.

Reyes. Gyerekek, az a pasi annyira jól néz ki, mint valami modell, tényleg ördögi a vonzereje, ó, hogy agya is van? Nem tudtam. De komolyan. Alig beszéltek, mindig csak a szex körül járt az agyuk, aztán a srác hirtelen benyögi, hogy ő élete értelme. Ahogy pedig Charley viszonyult a döntéséhez a második rész végén, az felhergelt. Reyes külön kéri, hogy ne avatkozzon a dolgokba, erre mit csinál a lány? Megmenti, és megbéklyózza. Ahogy Reyes visszavágott, az tetszett, ezt bírtam benne.

Az írásmóddal külön voltak gondjaim.
Megvan bennetek az az igény, hogy egy olyan könyvet vegyetek a kezetekbe, amiben jobb kifejezés híján úgy érzitek, hogy szilárd talajon áll a lábatok? Én az ilyen könyvekért vagyok oda. Amikor tökéletesen ki van dolgozva a világ, a tettek kiszámíthatatlanok, de érthetőek, és kicsit, ha másba nem, hát az ötletbe beleszerettek. Nekem ezt Jones nem tudta megadni, a legkevésbé sem. Az egész könyv tele volt fölösleges töltelékrészekkel. Példának okáért a második részben Cookie elvágta az ujját az autóban. Annak mi értelme volt? Vagy ki hallott már arról, hogy valakik betörnek a lányhoz hajnalban, ő meg kisétál HUSIKA feliratú bugyiban, és OKOSTOJÁS-os pólóban, halál nyugodtan kávét főz, és utána elbeszélget velük, majd útjára engedi őket? (Ők meg nem lövik le, nem fenyegetik meg, nem tépik le a fülét, semmi.) Ahogy a reggeli fenyegetőlevél oka sem tiszta számomra, a Jehova tanúi, vagy a szomszéd néni, aki folyton szólongatta. A sokadik komoly gondom az volt, hogy a lány nem hazudott, az igazságot csak úgy kifecsegte, és sokszor észre sem vette. Ha én lennék a Halál Angyala, még véletlenül sem így viselkednék.
Sok volt benne az érthetetlen és fölösleges vicc, bár néha tényleg feldobta a könyveket.

Ajánlom azoknak, akik egy kis pihenésre vágynak, és egy olyan haláli nyomozóra (Garrett), akinek jó a humora, emellett egy igaza álompasi, és még hősködni is mer. Maga a sztori kellemes, és sokaknak kedvenc könyve is lett, tehát megint csak én vesztem el ennyire a részletekben, és habkönnyű olvasmánynak jó. Bár engem a függővég nem zavar, ha valakinek ez gondot okoz, ne kezdjen neki a következő rész megjelenéséig a sorozatnak.

Kedvenc karakter: Garrett Swopes
Legrosszabb karakter: -
Legjobb a könyvben: a jó viccek
Legrosszabb a könyvben: a pincés jelenet
Borító: 5/3
Cím: 5/2
Az egész: 5/4.5